Érdekes ez... az ember, még fiatal, mindig felnőtt akar lenni, független és önálló, aztán meg mikor már ez megvan, rájön, hogy sokkal nehezebb, meg milyen szépek is voltak azok az évek, stb stb. Jah és persze van rengetegféle középutas megoldás, pl: örök gyerekség Minden kornak megvannak a maga szépségei, amikre az alatta járó ember vágyik, a felette járó meg visszavágyja őket (jujjdebölcs vagyok ma este, tele élettapasztalattal, igaz? Ezeket az okosságokat viszont sok élettapasztalattal rendelkező embereknek hittem el), és különbenis: az ember olyan fajta, hogy mindig az kell neki, ami éppen nincs Jól van ez így, de néha hisztis vagyok átélni egy 69-es Illés-koncert sorbanállást
|
