|
Színváltás:
|
| << 1 >> |
| Hilda | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.11.19 00:05:38 (H) 12369. |
| A néhány, régiek közül fellelhető "majom" egyike vagyok, talán egyetlen, aki balga módon próbálja megértetni magát. Most éppen a következővel: Lerágott csont számomra az Ezek a fiatalok c. film, annyiszor láttam. Legelőször, amikor moziba került, aztán videón, DVD-n...többszázszor. Legutóbb, amikor a klubban voltam. Megnézhettem volna itthon is bármikor, mehettem volna később a vetítés után. De nem, látnom kellett, ott is, százakárhanyadszor. Minden egyes alkalommal ott érzem magam a fiatal "majmok" között, (hiszen ott voltam, ha nem is azon a filmen) akik áhítattal hallgatják őket. Ugye érted? A Körterem is ez nekem, nekünk, sokaknak, akik tizenévesen már odajártunk a huszonéves Illéséket látni, hallgatni. Persze ez mit sem változtat azon a tényen, hogy most ettől végleg el kell búcsúznunk, és helyette egy másik bázist találni. |
|
| Előzmény: 12368, benzol | |
| benzol | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.11.18 22:58:32 (V) 12368. |
| Megvan, ugye, a kísérlet az 5 majommal? Arról van szó, hogy van 5 majom egy ketrecben és hát nem szabad nekik egy bizonyos pedálra lépniük, mert akkor odacsap valami áram mindegyikre (vagy nem pont az, de ez most mindegy). És erre rájönnek és amikor valamelyik rá akar lépni erre a pedálra, akkor azt leütlegelik onnan. És akkor a kísérletet végzők nekilátnak lecserélni a majmokat. Először egyet, aki az amúgy vonzó pedálra odalépne, de a többiek lepofozzák onnan, és így tovább... végül már egy "eredeti" majom sincs ott, egy sem lépett rá a pedálra, mellesleg már semmi sem történne, ha rálépne bármelyik is, de amint valamelyik oda akarna lépni, a többi lesomja. Tanulság? Valami megmagyarázhatatlannak tűnő tanult magatartásról van szó, mert primer élménye egyiknek sem lehet, mégis, a többit elpofozzák attól, amiről maguk sem tudják, hogy ártalmas-e, hogy egyáltalán miért nem szabad odalépni. Lehet, hogy nem pontosan idéztem ezt a kísérletet, mindenesetre kicsit így vagyunk mi a Körteremmel, azok, akik a legenda születésekor nem lehettünk még ott. De tudjuk, hogy mi miért van ott. Ja, és hát néhány "majom" még fellelhető a régiek közül is. Az M62 után meg ne sírj  Az M61 után annál inkább, mert abból tényleg alig van már, nomeg az "testvér" az autómmal, ha érted, mire gondolok |
|
| Előzmény: 12367, erga | |
| erga | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.11.18 20:45:44 (V) 12367. |
| Az idézettel csak arra céloztam, hogy azt kellene végiggondolni (most nem nagyképűsködöm, hisz túl fiatal vagyok még ahhoz, hogy tudjam a választ), hogy valóban léteznek-e azok a dolgok a Körteremmel kapcsolatban, amiket hiszünk, vagy csak a képzeletünkben vannak jelen. Sokat gondolkodtam mostanában én is ezeken, és egyáltalán nem egyszerű a helyzet. Merthogy: nézetem szerint a Körterem falai nem ittak be semmit. Mégpedig azért, mert egy téglafal nem tudja beinni a hangokat, ez egyszerű fizika. A lelkünk viszont beitta őket - ez meg egyszerű lélektan. Mindenkinek vannak a múltból nagyon kedves és meghatározó emlékei, és természetesen sokaknak ilyen az Illés együttes, szerintem azonban meggondolandó ezt tárgyakkal azonosítani, pl. egy kör alakú teremmel. Azt gondolom, hogy a körtermet Körteremmé nem Illésék tették, hanem mi magunk; a saját (kollektív) emlékeink azok, melyek azt a művházat igazi értékké avatták a szemünkben (bár én még fiatal csirke vagyok, úgyhogy talán nem is jogos a "mi"). Van pl. a Forma1, amihez egyáltalán nem értek, és az eszem megáll, amikor olyat hallok, hogy valaki hány milliót adott egy árverésen Senna egy sapkájért. Ugyanakkor nekem meg könnybe lábad a szemem, amikor megtudom, hogy egy újabb M62-es dízelmozdonyt selejteznek. Filléres emlékek ezek, kacatok, ócskaságok, melyek kizárólag bennünk, emlékeinkben léteznek, és félünk elengedni őket, mert elvesztésük rendszerint egy bizonytalanabb, sötétebb jövő felé vezető út egy további állomása. Hogy mit lehet tenni? Ki kell tartani, mert ahogy Zé zseniális összegzése szólt: amibe az ember nem hal bele, az edzetté teszi. Őrizni fogjuk a lángot. |
|
| Előzmény: 12364, Csaba | |
| << 1 >> |