|
Színváltás:
|
| << 1 >> |
| Lilluka | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.07.06 20:10:30 (Csü) 2502. |
| Én meg körülbelül fél órával ezelőtt fejeztem be a bakelit hallgatást, mondanom sem kell, oltári nagy buli volt a szobában. De nem volt teljes, mert hiányzott a klubbos társaság és az az öt csodálatos Ember. Szóval Lilikém, nagyon jólesett olvasni a soraidat. És milyen igazad van. Bízom benne, hogy egyszer a Fiúk is elolvassák, érdemes. És abban még jobban bízom, hogy ők Öten érzik a feléjük áradó szeretetet , tiszteletet, megbecsülést... Mikor lenne alkalmam elmondani Nekik ezeket az érzéseket, amiket legeslegbelülről érzek, akkor sosem tudom, mert lányos zavaromban nem merek megszólalni  . Ezért a legszívesebben csak odamennék Mindegyikőjükhöz és jó erősen megölelném Őket... Ebben benne lenne minden, amit szavakba nem tudok önteni."...így lettünk egymásnak... általuk, miattuk itt őszinte barátságok és ki tudja mik kötődtek, meghatározó emberi kapcsolatok alakultak ki. Hogy nem egy ember nyúlt miattuk hangszerhez, nem egy embernek formálták, alakították akarva-akaratlanul a gondolkodását, jellemét. A legjobb irányba." Igen kérem, ahogy Lilike is írta, erről van szó. Én nem is szeretnék egyelőre többet írni, hiszen itt mindegyikőnknek ugyanazt és ugyanannyit jelent az Illés zenekar. Csak még egy mondat: Életem leggyönyörűbb és legmeghatározóbb napja 2005. augusztus 9. volt. Találkoztam az Illéssel és csatlakoztam a szekérhez. Na mostmár tényleg nem írok többet, csak úgy éreztem, hogy ezeket nekem is meg kell osztanom Veletek. Hiszen a "szó elszáll, az írás megmarad..." Puszi Mindenkinek 
|
|
| Előzmény: 2501, Lilike | |
| Lilike | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.07.06 18:03:41 (Csü) 2501. |
| De most más. Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy időnként ki kell írnom magamból dolgokat, amik az idő alatt felgyülemlenek bennem. Van erre egy jó kis hasonlatom, de ezzel most nem traktálnék senkit. Szóval tegnap vizsgára menet, miután megtudtam, hogy vizsgáztat a "rém", akitől retteg az ELTE jogi kara, úgy döntöttem, "életem-halálom kezedbe ajánlom"-alapon tojok az egészre (már bocsánat..), sorsom már úgyis elrendeltetett. (Na, igen, vizsgaidőszak vége felé az ember hajlamos a spirituális gondolkodásra..meg amúgy is, na mindegy) Szóval a vonaton (igen, volt rajta étkezőkocsi is ) a "Human Rights"-ot kezdtem hallgatni. Már nagyon régen hallottam. És komolyan végigborzongtam az egészet, az elejétől a végéig. Azt hitték, fázom...Most is megy.(..bár pont most figyelmeztet Szabolcs, hogy ha túl sok a szöveg, azt nem szereti, de remélem ez egyszer elnézed nekem ) Szóval csak azt akartam mondani, hogy nekem is cikázott az agyamban a kérdés, hogy vajon tisztában van-e Levi, Moha, Tini, Lajos azzal, hogy mit műveltek. (Zoli már tudja, ebben biztos vagyok.) Itt most elsősorban nem a több tízezres teltházas bulikra, a díjakra, elismerésekre, CD-kre, DVD-kre gondolok. Nem ebben rejlik az igazi érték. Hanem abban, hogy...így lettünk egymásnak. Hogy ha csak az elmúlt hónapokra gondolok, ami marha kis idő, általuk, miattuk itt őszinte barátságok és ki tudja mik kötődtek, meghatározó emberi kapcsolatok alakultak ki. Hogy nem egy ember nyúlt miattuk hangszerhez, nem egy embernek formálták, alakították akarva-akaratlanul a gondolkodását, jellemét. A legjobb irányba. Mindezt úgy, hogy ők maguk nem is tudtak róla, csak tették azt, amit kellett és ahogy érezték. Tudom, hogy ezt már millióan elmondták előttem, csak jólesett. Szóval kedves Illés! Véssétek ezt jól az eszetekbe! Szeretlek Benneteket. Mindegyikőtöket ugyanúgy és egy kicsit mégis másképp. (Bocsi a szentimentalizmusért mindenkitől. Fáradt vagyok.) |
|
| << 1 >> |