|
Színváltás:
|
| << 1 >> |
| vendelin | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.07.20 08:08:25 (Csü) 2634. |
| Bélám ezt jól összeszedted. Minden így volt! Mellesleg szomorú vagyok, hogy járt nálunk egy igazi rocklegenda (E.C.) és a média egy ugráló macskajancsival van tele! Jellemző. Ja Robbie Williams-re gondoltam! Egyébként Boldog névnapot! |
|
| Előzmény: 2622, Béla a 60-as évekből | |
| szürke bagoly | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.07.20 00:52:25 (Csü) 2632. |
| Hát erre /Clapton/ bizony irigy vagyok,sajnos Jancsival /THJ/azt állapitottuk meg,hogy momentán erre nincs fedezetünk, így aztán nem mentünk el. Most már nagyon bánom.A beszámolót viszont köszönjük. |
|
| Előzmény: 2622, Béla a 60-as évekből | |
| Béla a 60-as évekből | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.07.19 07:51:56 (Sze) 2622. |
| Üdv minden kedves klubtagnak! 2006.07.18 - Sportaréna: egyszerűen "Wonderful Tonight". Az örökzölddé vált dallam el is hangzott ERIC CLAPTON előadásában, akit először csodálhattunk élőben hazánkban. Jelentem a buli fergeteges volt, az alaphangulatot a "ROBERT CRAY's Band" teremtette meg virtuóz blues műsorával, majd következett a 90 perc csoda: Mr. "SLOWHAND" egy tucat zenésztársával (3, néha 4 szólógitár, basszus, dob, 2 billentyűs, 3 fúvós, 2 tagú vokál) a közönséget jó értelembe vett döbbent (áhítatos?) csendre bírta. Clapton nagyon fiatal és nagyon profi csapatot gyűjtött maga köré, játékukból érezhető volt, kit tartanak a zenei gurunak. Megfogott Clapton szerénysége, az hogy nem akarta (az igazi klasszisoknak nem is kell) bizonygatni, ki a főszereplő. Amikor nem kifejezetten róla és hangszeréről szólt a dal, arra törekedett, hogy játéka a zenésztársak hihetetlen zsenialitását tegye még nyilvánvalóbbá. Lenyűgözött a zene iránti alázata, a zenésztársak és a közönség iránti feltétlen tisztelete, melyet a sztárok világában csak nagyon ritkán tapasztalhatunk. A műsor nagyon jól felépített és egyre emelkedő ívű volt. Elhangzott néhány dal az új albumról, majd ismert régi dalok jöttek. Amikor már nem csak a közönség, hanem a SERIF is padlón volt, átmenet nélkül következett az unplugged blokk. (Nobody knows you when you're down & out, Walkin' blues stb.) Furcsa módon a dinamika egy cseppett sem esett vissza, sőt! Aztán egy fergeteges harmadik rész! Megint egy-két új dal és a régi sikerek. Utolsó döfésként, soha nem hallott hangszerelésben, minden hangszernek főszerepet biztosítva jött a nagy repülés: Cocaine A technikusok már megkezdték a felszerelés bontását, amikor a közönség az élménytől áthatva még mindig a helyén volt. Mindenki arcán látszott: WONDERFUL TONIGHT Nagyon sok ismerősömmel találkoztam, fájlaltam hogy közületek senkivel sem sikerült, hiszen a közös élmény öröme tovább fokozhatta volna eufóriámat. Mondanám, hogy majd legközelebb, de félek hogy ez nem csak az első, hanem egyben az utolsó magyar Clapton koncert volt. Külön köszönet H. István barátomnak a jegyekért!⨪ |
|
| << 1 >> |