Jelzem előre, jelen hozzászólásomnak semmi értelme. 
Ugyanis aki ott volt tegnap a Komédiumban, annak nyilván csak azt tudom tanácsolni, hogy ugorja át; aki meg nem, annak szintén, mert nem akarom a szívét fájdítani azzal, hogy mi mindenről maradt le. 
A Komédium Színház igazgatója és Érdi Sándor újságíró nyitották meg a kiállítást, melyre emberi szorgalom és munka határát nem ismerő módon gyűlt össze rengeteg, értékesebbnél értékesebb „kacat és ócskaság”, és amelyen tényleg látszott, hogy szívvel-lélekkel készítették – és ez nem hazabeszélés. Voltak plakátok, lemezek, díjak, kitüntetések, elismerések, voltak emlékérmek franciahonból, fellépő ruha, minden, ami csak fontos lehet egy ilyen kiállításon. A megnyitó után Zsuzsa beszélt egy keveset, aztán interjúk, beszélgetések következtek, majd a kávézóban a Dúdolók duó adott nagy sikerű koncertet, melyet Zsuzsa néhány méterről egy fotelből követett láthatóan nagy érdeklődéssel és élvezettel (néha be is szállt a ritmusszekcióba ); a magam részéről bizony megirigyeltem tegnap este Katát és Tamást. Akik egyébként illusztratív példái a matematika „szigorúan monoton növekvő függvény” fogalmának: minden előadásuk jobb az előzőnél, és ez megint nem elfogultság.
A koncert után újabb interjút adott Zsuzsa, majd kötetlenebb beszélgetések formájában folytatódott az este, de mivel nem sokkal ezután el kellett indulnom, a többiek majd folytatják.
Örülök, hogy van egy Zsuzsánk, egy Klubunk, egy szorgalmas csapatunk, és egy kiváló duónk. Jó nekünk.
|
