A tegnapi Budapesti Piac címlapján kis cikk és kép az új Bródy-lemezről.
Nem tudom megállni, hogy le ne írjam: tegnap Illés Lajossal álmodtam, igen eleven álomkép volt, egész kótyagos voltam ébredéskor.
Egy szintén már meghalt idős hozzátartozómat, aki nem látott élete nagy részében, kísértem egy parkban, de valami bőrös mesterembert kerestem és volt osztálytársnőm, aki szintén régi Illéses (Zsike) elirányított, merre induljak, ám a keresett műhely helyett egyszer csak megláttam Lajost egy parányi kis könyv-antikvárium szerű boltocskában, amolyan odúféle helyiségben, egyből odavonszoltam az idős embert, aki csendben hallgatta, hogy Illés Lajost megszólítom, aki olyan volt, mint az Illés együttes felbomlása utáni időszakban, félhosszú hajjal, mosolygósan mutatta be piciny boltját, aminek kirakata tele volt Illés fotókkal, benne meg rengeteg Illés archív anyaggal, de mutatott múltbeli rézkarcokkal, festett illusztrációkkal díszített régesrégi könyveket is. Majd leültünk a boltban és én az archívum tervéről kezdtem neki beszélni, és elmeséltem egy (a valóságban megtörtént!) esetet, miszerint iskolás koromban hirdettem az Ifjúsági Magazinban, hogy Illés és K. Zs-fotókat gyűjtök, amire sokan jelentkeztek (még nagy balhé is lett belőle otthon), többek közt egy akkoriban a zenekarban csalódott lányt ismertem meg (Magassy Ági), aki a teljes gyűjteményét átadta (mámoros voltam a zsákmánytól), majd fél évvel később arra hivatkozva, hogy Lajos szeretné látni a gyűjteményt, és nem meri bevallani, hogy túladott rajta, újra elkérte, én marha meg odaadtam neki kölcsön az enyémmel együtt, aztán évek múlva adta vissza, de soha nem tudom már meg, mi minden hiányzik belőle, egy összedobált halmot adott vissza az én rendezett Illés-gyűjteményemből. Erre már alig gondolok, bár ma is nagyon bánom, most álmomban azonban elmeséltem az egészet Lajosnak, akit gyerekkoromban is csak messziről láttam a környékünkön (közelben lakott) de soha életemben nem beszéltem vele. Még kávéval is megkínált minket és nagyon jól elidőztünk a furcsa álombeli Illés-boltocskában... És fogalmam se volt, hogy nem élnek!
Bocsánat a személyes beszámolóért, de annyira eleven álom volt hogy most is itt él elevenen előttem, mint egy film. 
|
