Namost akkor így korán reggel, meló előtt egy kis eszmefuttatás. Korábban én is utáltam a heavy metalt, sőt, már magától a kifejezéstől is idegenkedtem - valahogy mindig gonosznak, iszonytatónak, züllöttnek, erkölcstelennek és ártalmasnak képzeltem, és akkor még nem is csak a zenéről volt szó. Azonban (még ha csak igen kezdetlegesen is) elkezdtem tanulgatni a zenét és az érdeklődésem (áldásos külső hatások folytán is) egyre fokozódott a muzsika iránt, így aztán elég hamar rájöttem: azon keretek között, ahogy egy átlagos hallgató hallgatja a zenét, nem igazán lehet (vagy csak nagyon ritkán) valódi értékeket találni. Az a kifejezésmódbeli lehetőség, amit a slágeripar lehetővé tesz a zenében, egyszerűen a nulla felé konvergál, így szükségszerűen a valóban értékes tartalommal bíró zene csak azok számára válik értékelhetővé/élvezhetővé, akik veszik a fáradságot arra, hogy megpróbálják értelmezni a hallottakat. A slágerzenékben (itt persze nem az Illésről beszélek, mert az Illés az igényes (pop)-rock kategóriájába tartozik) gyakorlatilag nincs mit értelmezni, mert úgy, mint a techno, potenciális agyhalottaknak készül. Ez éles volt, de tulajdonképpen tartom.
Az a zenei többlet pedig, ami az értéket adja, nem feltétlenül valósítható meg mindig a széles közönség számára elfogadható eszközökkel. Néha kell torzítás, néha kell ez, az, amaz, és bizony mindig kell valódi zenész - a metal és a hard rock pl. azok a műfajok, amelyek nagyrészt megtalálják az igényességhez vezető utat és el is indulnak rajta. Csak ugye ahhoz, hogy ezt a zenehallgató felismerje, előbb félre kell tennie az előítéleteit, és túl kell lépnie azon, hogy a gitár torzítása és az énekes hörgése "fülsértő". Mert valójában nem az, csak energiát kell fektetni abba, hogy az ember eljusson arra a szintre, hogy ez a fajta zene is befogadható legyen számára.
Mert állítom: hihetetlen értékekről marad le a hallgató, ha a fent említett piti okok miatt hagyja figyelmen kívül a metált pl. Azzal sem értek egyet, hogy valaki olyan zenét hallgat, ami tetszik neki, mert így jó eséllyel marad szűk látókörű egész életében. Igenis kell olyan zenét hallgatni, amire elsőre nem tetszik - hogy aztán megértsük, miért nem tetszik, értékeket fedezzünk fel benne és megszeressük. Szinte az összes zene ilyen, amit most hallgatok. 5 éve képtelen lettem volna az első riffeknél tovább hallgatni őket. 
Jelbeszéd, ezt amúgy nem Neked írtam, hanem mindenkinek (és főleg benzolnak), csak mivel Te vetetted fel ezt az érdekes témát, Neked címeztem.
|
